Children Of Bodom: Interjú Alexi Laiho-val (2003.01.12.)

Szerző: thinice

Akkor először is hadd kérdezzelek az új album borítójáról: a Follow The Reaper-en egy temetőben láthattuk a Kaszást, míg az új albumon egy városi környezetben emeli ránk a 'szerszámát'. Volt valami konkrét célotok azzal, hogy új helyet kerestetek a számára?

Nem, nem volt semmi tervszerű ebben a borítóban. Eddig általában valahol a sivatagban vagy az erdő közepén jelent meg a Kaszás, szóval, arra gondoltunk, találunk neki egy olyan színteret, ahol eddig még nem találkoztatok vele. Így került a városba. Nem sokat gondolkoztunk rajta, csak egyszerűen láttuk, hogy jól áll neki ez a környezet. Az igazi különbség az, hogy itt akció közben láthatjuk, míg az eddigi albumokon csak pózolt. Itt viszont épp lesújt valakire.



Mostanra már körülbelül hússzor végighallgattam az albumot, és – tanulmányozva a dalszövegeket is – arra a megállapításra jutottam, hogy a borító nagyon is jól érzékelteti az album tartalmát: azt a kissé agresszívebb, nyílt, mégis rosszindulatú megközelítést, ami ennek az albumnak a sajátja. Egyetértesz azzal, hogy a borító tökéletesen illik a dalokhoz, és fordítva?

Igen, egyetértek. Azt találtuk ki, hogy jó lenne, ha kissé masszívabb lenne a gitár ezen az albumon, úgyhogy megkétszereztük a riffeket, és ennek nagyon örülök, mert a gitár így sokkal ütősebb, mint az előző albumon. A dalszövegek mindazokat az eseményeket tükrözik, amelyek az életemben hatással voltak rám; amikor például annyira gyűlölök valakit, hogy egyszerűen szeretném kiokádni a dühöt és a gyűlöletet magamból a dalokon át. De azt is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy van egy jó adag 'fekete humor' a dalokban; a mennyisége dalonként változik, de mindig jelen lesz a szövegekben, az biztos.

Igen, már a dalcímekből látszik, hogy van bennük egy árnyalatnyi gúny is. Néhányaknak azonban már sikerült félreérteni a dalcímeket, és kategorikusan kijelentették, hogy ezek a legrosszabb dalcímek, amiket valaha kitaláltatok. Nyilvánvaló, hogy nem vették észre ezt a bizonyos perverz humort...

Szerencsére azért sokan felfogták, hogy ami a dalszövegeket illeti, azért minket ott annyira nem kell komolyan venni. Soha nem foglalkoztunk igazán súlyos témákkal a dalszövegeinkben; mindig megmaradtunk azon a szinten, ahol még átjön az a bizonyos gunyoros- ironikus árnyalat. Nem lennék mondjuk meglepve, ha valami barom kissé túl komolyan venné mondjuk a "Triple Corpse Hammerblow"-t ...hát, mit lehet erre mondani, komolyan...nem fárasztom magam további magyarázkodással, aki nem érti, az nem érti.

Ahogy bizonyára sokaknak feltűnt, mindig van egy domináns szín az albumaitok borítóján. A debütáló albumotokon, a Something Wild-on ez a vörös volt, a Hatebreeder-en a zöld, a Follow The Reaper-en a kék. Miért választottátok újra a vöröset a Hate Crew Deathroll tervezésekor?

Őszintén szólva, sokat gondolkodtunk rajta, melyik szín illene legjobban az albumhoz. A sárgát például rögtön kizártuk. Gondoltunk arra, hogy fekete legyen, mondjuk némi ezüst hozzáadásával. Kipróbáltunk több változatot is, de végül egyik sem tűnt megfelelőnek. Azt hiszem, volt egy idő, amikor túl sokat rágódtunk ezen, és egy kicsit a fejünkre nőtt a dolog. Aztán úgy döntöttünk, megint a vörös színt használjuk. Így látni, hogyan használja a kaszás az eszközét magán a színen – a vércseppekre gondolok.

A vörös szín amúgy is az erőszak színe is lehet, ezzel jól kifejezi az album tartalmát.

Igen, én is így gondolom. Jól megy a szín a dalokhoz, és az album is kissé erőszakosabb, mint a Follow The Reaper volt.

Kilenc dalt tartalmaz az album. Kötődnek egymáshoz tartalmilag az egyes dalok, vagy mindegyikük önálló jelentést hordoz?

Valahol van egy ilyen 'b@sszátok meg!' fíling az egész albumon, ami összeköti a dalokat. De meg kell mondjam, hogy visszatükröződnek benne a bandával történt események is; ezek inspiráltak minket az elején. Arra gondoltunk, hogy kell, hogy legyen valami 'bodomos' az albumokban, ha más nem, egy dalcím, amely a 60-as évek végén történt tragédiára utal. Végsősorban, valamilyen szinten minden dal kötődik azokhoz a gyilkosságokhoz, de azért ez nem egy egységes album ilyen tekintetben. Semmi kapcsolat nincsen az egyes számok között. Ezen az albumon a "Bodom Teach Terror" kapcsolódik a gyilkosságokhoz, de ebben is van azért irónia. Kissé eltúlozva akartuk ábrázolni az ott történt eseményeket, és a teljes történet egy részét új megvilágításba helyezni, kicsit horror-történet jelleget kölcsönözve neki.

Az ötödik szám az albumon, az "Angels Don´t Kill", egyike a legkeményebb daloknak, amelyeket valaha írtatok...

Igen, ez tényleg egy nagyon kemény és lassú szám, a mi stílusunkat tekintve legalábbis...

Gondolkodtam is rajta, hogy ezzel az igazán kemény számmal az album összetettségét akartátok-e növelni, vagy csak véletlenül keveredett a többi közé valahogy...

Nem, nem terveztünk mi előre semmit. Nem volt tudatos, hogy ez lesz a legkeményebb dal, amit valaha készítettünk. Ilyen lett és kész. De meg kell mondanom, hogy rengeteg időnkbe és energiánkba került ez a dal. Egy csomó nagyon kemény riff volt már ehhez a dalhoz, és elég nehéz volt összerakni őket. Végül ez a nagyon kemény és lassú szám lett belőle. De nem azért került rá az albumra, mert úgy éreztük, hogy az albumnak erre szüksége van. Minden erőlködés és erőltetés nélkül egyszerűen csak megszületett, ha érted, mire gondolok.

A harmadik dal az albumon, a "Chokehold (Cocked´n´Loaded)"... ne haragudj, de szerintem ott valami Jeff Waters- féle riffeket látok visszaköszönni...jól gondolom, hogy Mr Waters egyike a kedvenc gitárosaidnak?

Igen, nem tagadom, hogy az a szám sokat meríthetett a Jeff albumain hallható riffekből. De ezek a riffek nem szándékosan lettek olyanok, nem próbáltam utánozni senkit, véletlenül sikeredtek hasonlóra. Szóval nem tagadom, hogy kicsit Annihilator-érzetet keltenek. Jeff nálam mindig benne volt az első ötben, már ami a gitárosokat illeti, és szerintem ő sokkal több figyelmet és elismerést érdemelne, mint amennyit kap.

Talán azért alakult így, mert őt inkább úgy tartják számon, mint aki remek riffeket és ritmusokat talál ki, nem pedig úgy, mint egy gitárhőst, aki hosszú szólókat vág ki, mint mondjuk Yngwie Malmsteen az albumain...

Igen, valószínűleg részben ez az oka. De gondoljunk mondjuk a Never, Neverland-re az Annihilator-től: ott azért vannak nagyon emlékezetes gitárszólók...

Aztán itt van a negyedik dal, a "Bodom Beach Terror". Ez egy nagyon ismerős dobrésszel kezdődik: mintha egy az egyben kivágták volna a "Corporal Jigsore Quandary" című Carcass-dalból. Hogy is van ez? Véletlenül történt, vagy ez afféle tiszteletadás az angol fiúknak?

Őszintén megmondom, hogy én erről semmit nem tudok. Halvány sejtelmem sincs arról, hogy ez a dobrész máshol is fellelhető. Ez elég fura tényleg...mindenesetre a dal érzetre eléggé hasonlít a Carcass dalokhoz. De a dobrész úgy került az albumra, hogy én nem is tudtam róla. Nekem is meglepetés volt.

Akkor most beszéljünk egy kicsit arról hogyan készültek a dalok. Könnyebben jöttek ezek a dalok, mint az előző albumokon hallhatók?

Igen, nagy meglepetésemre sokkal könnyebb volt, mint mondjuk a Follow The Reaper esetében. Akkor még a Sinergyvel is benne voltam a munkában, nekik is írtam dalokat, turnéztam velük. Rettenetesen sok időt vett el ez a kettő együtt. Egyre kevesebb időm maradt a Children Of Bodomra. Közben már várták tőlem a dalokat, de ennyi mindent nem bírtam el egyszerre. Eljött az a pillanat, amikor jó hangosan és tagoltan meg kellett mondanom, hogy MEG KELL VÁRNIUK, amíg vége lesz a turnénak, illetve nem kell ennyit írnom a Sinergynek. Nem értették meg, hogy csak 24 órából áll egy nap. A Follow The Reaper után egy évig nem írtunk egyetlen dalt sem, de hát azért volt már egy csomó riff, szalagon vagy a fejemben. De érdekes módon nem mindenki fogta fel, hogy ettől függetlenül még időben meglesznek a számok. Amikor aztán februárban elkezdtük összerakni a dalokat, sokkal előbb elkészültünk vele, mint ahogyan bárki gondolta volna. Azért az nagy előny, ha egy dologra tudsz koncentrálni egy időben, és nem kell mindenféle mást is csinálnod. Az új dalok elkészítése teljes embert kíván. Hogyha mondjuk 15 dalt akartunk volna felvenni erre az albumra, azt is meg tudtuk volna csinálni. De úgy voltunk vele, hogyha akár csak egyetlen kis riff is van, ami valamelyikünknek nem tetszik, akkor azt mellőzzük. Mind a kilenc dal az albumon sok más dal szülöttje. Sok részlet van bennük olyan számokból, amelyek végül nem kerültek az albumra. A Hate Crew Deathroll nem egy hosszú album, de hát mi itt minőségre megyünk, nem pedig mennyiségre.

És mindenki, aki egy kicsit is ért a zenéhez észreveszi, ha egy oda nem illő szám kerül mintegy töltelékként az albumra.

Igen, teljesen igazad van. Ennek nem lenne sok értelme.

A Follow The Reaper esetében sokan emlegették a Stone-t, a hasonlóságok miatt...de az új albumotoknál ennek már nem igazán maradt nyoma. Szándékosan igyekeztétek elkerülni az esetleges párhuzamokat?

Nem, szóba sem került semmi ilyesmi. Minden dalunk spontán keletkezett, nem gondoltunk bele, hogy vajon hasonlít-e valamire valahonnan, vagy sem. Nem törekedtünk arra, hogy hasonlítsanak a dalok másokéra, de ugyanúgy nem is ellenőrizgettük le, vajon csinált-e már valaki effélét. De nem tagadom, hogy a Stone még ma is inspirál. Őket is igencsak alulbecsülték, az a véleményem.

Nem tévedek, ha azt állítom, hogy amikor a Follow The Reaper albumhoz írogattál, kreáltál riffeket, stb., akkor különösen sokat hallgattad a Stone-t és ezért sikerült hasonlóra az album?

Hehe... ez nagyon is lehetséges, és nem sok értelmét látom, hogy tagadjam. A Stone félelmetesen jó banda volt, és biztos vagyok benne, hogy sok finn zenekart inspirált, nem csak minket. Például a háttérhangok, olyasmi az új albumunkon is van. Egy-két olyan kiáltás a Hate Crew-n is van. Imádom a Stone albumokat, és 4-5 éve szégyentelenül utánoztam azokat a riffeket, mert egyedülállóak, összetettek, példátlanok. Nyíltan megmondom, hogy nagyon sokat tanultam a Stone lemezeiből; megértettem, hogy sokféleképpen lehet érdekessé és egyedivé tenni a zenédet, és nem kifizetődő a legkönnyebb utat választani. Roope Latvala szerintem egyedülálló gitáros. Nem csoda, ha az emberek felfedezik a Stone nyomát az új albumon is, mert számomra a Stone volt és lesz mindig is az igazi példakép.

Az új albumotok írásvédett.

Igen, én is úgy tudom.

Előfordult már, hogy a füledbe jutott, hogy valahol hozzá lehet férni illegális másolatokhoz, mielőtt még megjelent volna az albumotok?

Szerencsére még nem. De megjelenés után már volt, aki feltette az internetre. Most csak attól félek nagyon, hogy megjelenés előtt felteszi valaki az új albumunkat. Katasztrófa lenne. Mivel Európában csak márciusban jelenik meg az album (Finnországban január 6-án jött ki), épp elég idő lenne ez sajnos, hogy elérhetővé tegyék az Interneten. Ezt egyáltalán nem lehet kivédeni. Csak hát annak is megvan az oka, hogy miért jelenik meg máshol márciusban. Európában 2-3 hónap kell a megfelelő promócióhoz. Mindenesetre remélem, hogy akik letöltik az albumot, azok később majd megveszik az eredetit is.

Az előbb beszélgettünk arról, mennyi gyűlölet van egynémely dalszövegetekben – ha mondjuk ki kellene választanod egy dalt mindazoknak a seggfejeknek, akik felteszik az albumotokat az internetre, hogy olyan emberek, akik semmiért sem hajlandók fizetni, letölthessék, melyik dal lenne az?

Mindenképpen az utolsó dal, a "Hate Crew Deathroll". Azt hiszem, ez a dal magában hordoz egy bizonyos üzenetet az összes ilyen szemétládának. Nagyon szomorú, hogy vannak emberek, akik olyasmiből akarnak pénzt csinálni, ami nem az ő tulajdonuk. De azért annak örülök, hogy vannak, akik felismerték ezt a problémát, és megpróbálnak tenni ellene. Mert a zeneiparban sokan milliókat veszítenek emiatt, és épp ideje, hogy az efféle seggfejektől megszabaduljon a világ.

A te gyűjteményedben vannak C.o.B.kalózverziók?

Igen, mindig begyűjtöttem, ami az utamba került. Elég sok van belőlük, köztük egy koncertfelvétel Japánból.

Azt már megnézted, az eBay-nél mi érhető el?

Már hallottam erről, de még nem néztem meg.

Nos, én nemrég körülnéztem arrafelé, és a találtam egy s mást, köztük néhány kislemez B oldalát és az Inearthed demo-t...

Hogy micsoda??!! Valaki ezt eladja ott? A qrva életbe! Ez annyira rohadtul dühítő. Egyszer s mindenkorra el kellene intézni az ilyeneket. Semmi bajom azzal, ha valaki felteszi a demónkat, és mások ingyen letölthetik, de pénzt csinálni ebből, az undorító.

Akkor evezzünk kicsit felhőtlenebb vizekre...nemrég készítettél egy videót a "Needled 24/7" című számhoz. Miféle forgatókönyv alapján készült a felvétel?

Igazából elég spontán történt minden. Senki nem kérdezte, mit is szeretnénk pontosan látni ezen a videón. Még a rendezőt is úgy választották ki, hogy senki nem kérdezte a véleményünket. Aztán közölték velünk, hogy a videót valamiféle cirkuszsátorban fogjuk forgatni. Először nagyon nem tetszett az ötlet, de végül beleegyeztünk. Elolvastuk a forgatókönyvet, és akkor már nagyon bűzlött a dolog, mert tele volt valami balerinákkal meg bohócokkal meg ilyen hülyeségekkel. Tegnap láttam a videót, rosszul lettem tőle teljesen, de mindenki más is...először. Megmondtuk nekik, hogy nem kérünk semmilyen átkozott balerinát a videónkba meg semmi ilyesmit. De aztán volt valami a videóban, ami eléggé tetszett. Volt ez a két fickó benne, akik mindenféle extrém dolgokat művelnek az életben, piercing-et hordnak a mellbimbójukban, és ezzel elhúznak mindenféle fémketrecet. Ez volt az egyetlen, ami tetszett a videóban. Ezek nagyon jól kifejezik a mi életfelfogásunkat. Aztán volt valami kalapos fickó a sátorban, balerinák a levegőben; szörnyűség. Azonkívül csak engem meg a dobosunkat (Jaska) mutatták közelről, a többieket szinte egyáltalán nem, ez meg teljesen igazságtalan. Mutathatták volna őket a patetikus balerinák meg cirkuszi manusok helyett. Mindegy, a videó kész, ez van.

És hol lehet majd látni ezt a videót?

Finnországban a MoonTV-n. Európában néhány csatornán, ennyi. Nincs semmi baj a videó minőségével, csak sajnos a tartalma nem tetszik.

Nem gondoltál még arra, hogy elérhetővé kellene tenned a honlapodon, hogy mindenki letölthesse magának? Amennyire tudom, vannak olyan országok, ahol nemigen férnek hozzá az emberek az ilyen 'marginális' zenékhez...

Végülis, miért ne...nem lenne rossz, ha azok az emberek is láthatnák, akik nem tudják elérni a kábelcsatornákon. Tényleg nem rossz ötlet.

Tulajdonképpen miért döntöttél úgy, hogy ehhez a dalhoz készítesz videót, és nem – teszem azt – a "You´re Better off Dead!"-hez?

Nem is tudom. Talán mert az már egy kiadott kislemez, és egy másik dalról akartunk videót. Azonkívül a "Needled 24/7" nagyon jó egy videóhoz, mert ez a dal tényleg minket reprezentál zeneileg. Mindannyian erre voksoltunk, nem kellett kompromisszumot kötni.



Japánban nagyon sok rajongótok van, rengeteg albumot adtok ott el. Eddig kétszer jártatok ott, ugye?

Igen.

Márciusban újra mentek, és hat koncertet fogtok adni, mint Rob Halfordék kísérője. Hogy a fenébe kaptatok tőlük ilyen ajánlatot? Személyesen lépett kapcsolatba veletek, vagy a menedzsmentje intézkedett?

Az ő menedzsereik intézték az ügyet a mieinkkel. Megkérdezték, szeretnénk-e az előzenekaruk lenni. Eredetileg mi is akartunk Japánba menni, a saját turnénkra, de most, hogy itt volt ez a lehetőség, beláttuk, hogy így azért nagyobb helyeken játszhatunk. Ez nagyon jó, mert így nagyon sokan megismerhetnek bennünket. Ha akár egyetlen rajongót szerzünk, már megérte.

Van valami információtok arról, Mr Halford hallott-e titeket ezelőtt egyáltalán?

Fogalmam sincs. Remélem. Tudom, hogy figyelemmel kíséri az új bandákat. Ez nagyon jó szerintem, mert mindannyian tudjuk, ő honnan jött. Az is jó dolog, hogy nem ragad le egy helyen, mindig próbál továbblépni zeneileg.

Pár szót a japán médiáról. Egyszer láttalak a BURRN! Magazin címlapján, amikor az év gitárosának választottak a lap olvasói. Milyen érzés volt ennek a jó nevű magazinnak a címlapjára kerülni?

Igazság szerint nem én voltam a 'legjobb gitáros', csak a legjobb tízben voltam benne, ha jól emlékszem. De abban az évben, 2001-ben Janne lett a 'legjobb billentyűs'. Én nem tudom, mi alapján döntötték el, ki a legjobb gitáros – az eredmények nekem mindenesetre egy cseppet furcsának tűntek. Olyan legendás gitárosok, mint Steve Vai meg Satriani, kevesebb szavazatot kaptak, mint én. A japánoknak néha kicsit furcsa a zenei ízlésük. De persze jó érzés volt látni magam a címlapon. Mindenképpen ez a kedvenc metál magazinom. A Young Guitar magazin meg a kedvenc gitár magazinom. Csak az zavar egy kicsit, hogy nem értem a nyelvet, amin íródtak.

Japán után következik a hazai, finnországi turné...

Igen, az ismerős helyek: Tampere, Oulu, Nivala…

És azután lesz önálló európai turné?

Igen. Áprilistól öt hétig egyfolytában. Angliában most fogunk először koncertezni. Nem nagyon tudjuk megjósolni, milyen fogadtatásban lesz részünk ott. Reméljük, néhányan azért eljönnek a koncertekre.

Lesz kísérőtök ezen az európai turnén?

Az biztos, hogy a két előzenekarunk közül az egyik a svéd Soilwork lesz. A másik még bizonytalan.

Új szerződést kötöttetek a Spinefarm Records-szal, mivel az az előző albumotokkal lejárt. Miért szerződtetek velük újra? Volt hozzá valami köze a ténynek, hogy a Spinefarm szerződött a Universal Records-szal, miáltal némi promóciós előnyhöz jutott?

Végülis igen. Először elég szkeptikusan fogadtuk, mert hát nem lehetünk biztosak abban, sikeres lesz-e egy effajta együttműködés. De kockázatvállalás nélkül nemigen lehet előrejutni. Remélem, jól döntöttünk. Ezen felül bízunk a Spinefarm-ban, mert eddig csak jó tapasztalataink vannak velük kapcsolatban.

Emlékszem, hogy szó volt egy Children Of Bodom DVD-ről is...ezzel mi lett?

Nem akarjuk elsietni a dolgot, de meglesz. Idén semmi szín alatt, de remélem, talán jövőre már lesz elég anyagunk egy profi összeállításhoz.

Van olyan ország, ahol nagyon kultiválják a metálzenét, és mégsem jelent meg az albumotok? Mondjuk Ausztráliával mi a helyzet?

Azt hiszem, megjelent ott albumunk, csak nem vert fel nagy port. De azt hiszem, hogy Oroszországban, Lengyelországban, Magyarországon (!?), Romániában inkább még a kazetták az elterjedtebbek.

Emlékszem, 1997-ben, amikor a debütáló albumotok, a Something Wild megjelent, elindított egy új stílust itt Finnországban: a metálbandák kezdtek jobban hozzányúlni a billentyűkhöz, több technikát alkalmaztak, és többen fel is kapták a fejüket erre. Hogy érzed magad, mint afféle mérföldkő ennek a sok fiatal, de tehetséges bandának az életében, akik a ti lábnyomaitokat követik? Mint például a Throne of Chaos, Eternal Tears of Sorrow, Kalmah, Norther...

Hát ez nehéz kérdés. Én meghallgattam mindezeket a csapatokat, de elég nehéz nekem megítélni, hogy mennyit merítettek a Children Of Bodomból. Vannak a miénkhez hasonló hangzások a zenéjükben. De én nem fogok ujjal mutogatni senkire, mert szerintem minden egyes zenekart ezen a földön inspirált egy másik. Ez eléggé elkerülhetetlen. Ha egy banda nem tagadja, hogy mi inspiráltuk őket, akkor ez nagyon jó, teljesen oké. De nekem elég idegen, hogy ilyen szerepben tetszelegjek, mert egyszerűen ez szerintem nincs így, még én is tanulok, próbálgatom magam. Igyekszem fejlődni, egyre jobbá tenni ezt a bandát.

Én úgy látom, a Children Of Bodom azért elért egy bizonyos státuszt, mint egy profi zenekar, aki remekül keveri a billentyűket más hangszerekkel, és rengeteg emberre van hatással.

Észrevettem, hogy az 'éles' hangom miatt és a billentyűk miatt gyakran hasonlítanak minket egyes atmoszferikus hangzású black metál bandákhoz. Ez jó dolog, jó érzés.

Azt is jó érzés látni, hogy időről időre az emberek megpróbálják besorolni a Children Of Bodom-ot egy bizonyos kategóriába, több-kevesebb sikerrel, mivel a zenétek stílusa eléggé nehezen meghatározható. Valaki egyszer így írta körül: neoklasszikus black power metál. Erről mi a véleményed?

Király! Nem egy elveszett definíció, az biztos. De ha meghallgatod az új albumot, ebből két dolgot én legalábbis rögtön ejtenék: az egyik a power metál. Nem mondanám, hogy ehhez a kategóriához lenne bármi közünk. Semmi közünk hozzá. Ezt finoman szólva nem kultiválom, már ami a mi zenénket illeti. A Follow The Reaper-nek sem volt ehhez semmi köze. A 'neoklasszikus' jelzőről annyit, hogy az első két albumunkban lehetett találni ilyen részeket, de a Follow The Reaper-nél már semmit. Én inkább azt mondanám, hogy metált játszunk, és kész. Soha nem tetszett, hogy néhány ember megpróbálja bizonyos kategóriákba beszorítani a zenekarokat, és ha nem megy, kitalálnak egy új kategóriát. Ha már muszáj kategorizálni, azt mondanám, a zenénkben vannak Speed Metál elemek, Black Metál, Punk Rock elemek, na ebből hozz ki egy kategóriát! Én személy szerint annál maradok, hogy ’metál’!

Mostanában milyen zenét, milyen bandákat hallgattok? Azt hiszem, mindannyitoknak elég hosszú listája lehet...

Így van...sokféle bandát hallgatunk. Mindannyiunknak megvannak a maga kedvencei. Én évekig a 80-as évek metálzenéjét hallgattam; Twisted Sister-t, W.A.S.P.-ot, ilyesmit. Az újabbak közül tetszik nekem például az In Flames, Dimmu Borgir, és a Hypocrisy. De még sorolhatnám: Nine Inch Nails, and Billy Idol, The Ramones, Sex Pistols... eléggé nyitott vagyok a különböző zenékre.

Alexi, nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál erre az interjúra, és minden jót 2003-ra. Valami végszó az olvasóknak?

Nagyon köszönjük mindenkinek, aki megvette az albumainkat. Igyatok több sört, és hallgassatok még több metált!

Forrás: www.metal-rules.com

Children Of Bodom cuccok a Headbanger kínálatában

Web: Children Of Bodom official site